Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szabadság

Itt a nyár, hamarosan megkezdődik a szabadságok fő szezonja.

 A legtöbb munkavállaló számára ilyenkor válik igazán jelentős kérdéssé, hogy mikor veheti ki a szabadságát, és mennyi időre mehet el nyaralni.

Cégvezetőként érdemes mindent ellenőrizni, követni, hogy a munkatársaknak mennyi szabadság jár, mennyit vettek ki belőle és mennyi adható még ki. Ilyenkor már illik tudni a nyári ill. az éves hosszabb, tervezett szabadságok idejét is.

Nem csak a munkavégzés hatékonysága, de a rekreáció szempontjából is nagyon fontos, hogy időről-időre megadjuk magunknak a pihenés lehetőségét. A Munka Törvénykönyve ehhez megteremti azt a hátteret, mely alapján jár a munkavállalóknak a szabadság.

A munkatörvénykönyve által meghatározott szabadnapok számát beosztani az évben nem könnyű, hiszen annyiszor lenne szükség szabadságra. A szabadnapok száma viszont csak az életkor függvényében változik. Ahhoz azonban, hogy a maximumot tudjuk nyújtani, szükség van a kikapcsolódásra.

A munka törvénykönyve szerint az alapszabadság mértéke 20 munkanap minden évben. Ettől a szabálytól a munkaszerződés csak a munkavállaló előnyére térhet el, tehát a munkáltató ennél több szabadságot adhat, kevesebbet azonban nem. Az alapszabadságon felül a törvény különböző pótszabadságokat is meghatároz. Ilyen például az életkor után járó pótszabadság, tehát minél idősebb valaki, annál több időt tölthet szabadságon. Először a 25. életév elérésével jár plusz egy nap, a 28. év betöltésével már plusz kettő, és így tovább. Az eggyel több nap abban az évben már jár, amely évben a munkavállaló betölti az előírt életkort. Maximum 10 nap lehet a pótszabadság, amely a 45. életév betöltésétől jár; ezt követően már nem emelkedik a pótszabadság mértéke.

Pótszabadság illeti meg a munkavállalót kiskorú gyermekei után is. Egy gyermek után kettő, két gyermek után négy, kettőnél több gyermek után pedig hét munkanap pótszabadság jár. Ha valaki fogyatékos gyermeket nevel, akkor az előbbieken túl még plusz két napra jogosult. A pótszabadságra való jogosultság szempontjából a gyermeket először a születésének évében, utoljára pedig abban az évben kell figyelembe venni, amelyben a tizenhatodik életévét betölti.

 A gyermekek után járó pótszabadságok mindkét szülőt megilletik.

Gyermek születése esetén pótszabadság jár az apáknak is, ennek mértéke 5 munkanap, ikergyermekek esetén pedig hét. A pótszabadságot a szülést követő második hónap végéig lehet kivenni, a munkavállaló ezen belül maga dönthet arról, hogy mikor. Ez a pótszabadság természetesen csak egyszeri alkalommal jár, és nem minden évben.

 A munkavállalónak, ha megváltozott munkaképességű, vagy fogyatékossági támogatásra jogosult, illetve vakok személyi járadékára jogosult, évenként öt munkanap pótszabadság jár.

Fontos tudni, hogy a szabadság nem csak annak a munkavállalónak jár, aki teljes munkaidőben dolgozik. Részmunkaidős munkavállalónak ugyanúgy jár szabadság; tehát például ha valaki a hét minden napján dolgozik, de csupán 4 órában, akkor ugyanannyi nap szabadság jár neki, mintha 8 órában dolgozna – a szabadság ideje alatti díjazása azonban a 4 órás munkaideje szerint alakul.

A szabadság kiadása a munkáltató joga és kötelezettsége, a kiadás előtt azonban a munkáltatónak meg kell hallgatnia a munkavállalót. A szabadságot úgy kell kiadni, hogy annak tartama legalább tizennégy összefüggő naptári napot elérjen, de ettől az előírástól a felek közös megegyezéssel eltérhetnek. A munkaviszony első három hónapját kivéve a munkavállaló jogosult arra, hogy hét munkanap szabadságot –év közben kezdődő munkaviszony esetén ennek arányos részét –legfeljebb két részletben a kérésének megfelelő időpontban adjon ki a munkáltató. A szabadság kiadásának időpontját –szemben a korábbi egy hónapos határidővel –legalább tizenöt nappal a szabadság kezdete előtt kell közölni a munkavállalóval, és a munkavállalónak is ezt a határidőt kell megtartania a rendelkezési körébe tartozó hét munkanap szabadságot érintően.

A szabadságot főszabály szerint az esedékesség évében kell kiadni.

Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része a nem haladja meg az öt munkanapot. Fontos újdonság, hogy a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki a szabadságot az október elsején vagy azt követően kezdődött munkaviszony esetén, illetve a felek megállapodása alapján az esedékesség évét követő év végéig adhatja ki az alapszabadság és az életkor után járó pótszabadság (ide nem értve a fiatal munkavállaló pótszabadságát) egyharmadát. Ha a szabadságot a munkavállaló oldalán felmerült okból nem lehetett az esedékesség évében kiadni (például betegség vagy egyéb tartós távollét miatt), a távollét időtartamától függetlenül az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül kell a kiadásról gondoskodnia a munkáltatónak. 

A munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdek vagy a működését közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén a szabadság kiadásának közölt időpontját módosíthatja, illetve a munkavállaló már megkezdett szabadságát megszakíthatja. A munkavállalónak a kiadás időpontjának módosításával vagy a megszakítással összefüggésben felmerült kárát és költségeit a munkáltató köteles megtéríteni. A szabadság megszakítása esetén a szabadság alatti tartózkodási helyről a munkahelyre és a visszautazással, valamint a munkával töltött idő a szabadságba nem számít be.

A szabadságot a munkaidő-beosztás szerinti munkanapokra kell kiadni. A gyakorlatban nehézségeket okozott a szabadság napokban történő megfelelő kiadása az egyenlőtlen munkarendben foglalkoztatott munkavállalókat érintően. Az Mt. ezt a problémát úgy oldja meg, hogy a munkavállaló munkaviszonyára irányadó napi munkaidő mértékétől eltérő munkaidő-beosztás esetén a szabadság kiadása során a beosztással azonos tartamra történő munkavégzés alóli mentesülést és a szabadság ezzel egyező óraszámban történő elszámolását írja elő. Munkaidő-beosztás hiányában a szabadságot az általános munkarend (heti öt nap, hétfőtől péntekig) és a napi munkaidő figyelembevételével kell kiadni.

A szabadságmegváltása kizárólag egy esetben megengedett: a munkaviszony megszűnésekor, ha a munkáltató az arányos szabadságot nem adta ki, azt pénzben meg kell váltani. Változást jelent, hogy

a fordított helyzetben –azaz ha az arányosnál több szabadság került kiadásra a munkavállaló részére –az új Mt. már nem teszi lehetővé, hogy a munkáltató a különbözetre kifizetett munkabért visszakövetelje.

A munkáltatónak nyilván kell tartania a szabadság tartamát. Ha a kiadott szabadságot óraszámban kell elszámolni, a nyilvántartásnak is ebben kell történnie.

 Jó, ha ismeri ezen szabályokat, mert a munkaügyi ellenőrzések kedvenc célpontjai közé tartoztak ezeknek az elszámolásoknak az ellenőrzései, amelyeknek bírság is lehet a következménye!

 
 



Archívum

Naptár
<< Augusztus / 2019 >>